Először is üdvözöllek! Örülök, ha idetaláltál és olvasod, amit írok. Hogyan is jutottam el a jógáig és ehhez a világhoz? Első bejegyzésemben egy rövid áttekintést osztok meg veletek erről az útról. 

Kislánykoromtól sportoltam valamit. Fociztam, atletizáltam, kézilabdáztam, néptáncoltam, aerobikoztam, sőt egy ideig még társastáncoltam és a hiphop-ot is kipróbáltam. Valahogy egyik sem volt az igazi, mindegyiket csak ideig-óráig élveztem. Gimiben után már a tesi se volt, és a lelki világom sem volt stabil. Nem figyeltem arra mit eszem, mikor és mennyit és a sport teljesen kikerült az életemből. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy ez a hármas ahhoz vezetett, hogy hízni kezdjek. Egy ideig nem vettem észre, egy idő után már igen de nem zavart… De viszonylag hamar elkezdett zavarni, ami miatt nassoltam, ami miatt lelkifurdalásom volt, ami miatt lelkileg rosszul voltam… Gondolom értitek, hogy ez egy tipikus ördögi körhöz vezetett. Változtatni szerettem volna, mikor már nem tudtam a tükörbe nézni. És mikor őszintén elhatároztam, hogy változtatok, el is indult bennem a változás.

  Szerencsére már túl vagyok azon, hogy lelkifurdalásom legyen amiatt, hogy nassolok vagy mit eszem. Nem büntetem meg magam, mert attól csak még rosszabb lesz a közérzetem. Régen minden áron le akartam fogyni, nem éreztem jól magam a bőrömben… És ahogy utána olvastam a diétáknak, azt éreztem, hogy erre csak azok képesek, akik kitartóak. Én tudtam magamról, hogy sokszor belefogok valamibe, utána pedig abbahagyom… Ettől máris kevesebbnek éreztem magam, pedig még el sem kezdtem a diétát.

Hosszú idő után teljesen feladtam a dolgot, nem neveztem diétának, hanem csak figyeltem arra, hogy mit és mikor eszem. A fehérkenyeret lassan lecseréltem teljeskiörlésűre vagy barnára, beiktattam a magvakat az étrendembe és figyeltem a gyümölcs és zöldségbevitelre. Ezek a dolgok büszkévé tettek. És nem azért mert valaki azt mondta tegyem ezt és akkor le fogok fogyni, hanem azért mert azt éreztem, hogy erre szüksége van a testemnek.

Az ételeket lassan a sport is követte. Futással kezdtem, mert az fogyaszt. Elárulom, hogy mindig is utáltam futni, mert általános iskolában, hosszútávon teljesítettem a legrosszabban. Így elhittem, hogy nekem az nem megy, csak azért mert mások teljesítményéhez mértem magam és nem magamhoz. Kínok között, de sikerült lefutnom az első 500 méterem. És nevetségesnek éreztem magam, hogy 500 méter miatt szenvedtem, mikor mások kilómétereket futnak… De futnom kellett, mert a combjaim vastagok voltak, a hasamon is voltak hurkák, ha leültem… Futni kellett.

Szóval futottam. Az első megszenvedett kilóméterem után legyőzhetetlennek éreztem magam. Olyan boldog voltam, hogy megbeszéltem magammal, hogy ezentúl ezt az egy kilómétert lefutom, mert boldoggá fog tenni. És valóban azzá tett. Elkezdtem nem másokhoz mérni magam, hanem saját magamhoz. Egyre kevesebb időbe telt, mire eljutottam a kijelölt célig. Javult a teljesítményem és én élvezni kezdtem a futást, mert csak magammal törődtem.

Elárulom, hogy ma sem vagyok egy nagy futó. Néha, mikor úgy érzem el akarok vonulni a világtól és izzadni szeretnék, akkor futok. Mert néha szükségem van a futás lüktetésére, a betonra a talpam alatt, egy kis versenyre magammal.

A futást a kondi váltotta fel. És hihetetlen volt számomra, ahogy a testem átalakult. Izmos lettem, a kilók leszaladtak rólam… Na, de azért keményen is dolgoztam. Minimum heti háromszor a teremben voltam, legalább másfél, két órákra. Ez attól függött milyen izomcsoportra dolgoztam. Szépen lassan elhalmoztak a cikkek, az utasítások, történetek és a kivakarhatatlan gondolat, hogy még jobban néznék ki, ha diétáznék… De nem tettem, mert az nekem sosem megy. Így legbelül nagyon rosszul éreztem magam, és ez akkor is így volt, ha kihagytam egy edzést. Büntettem, ostoroztam magam. Pedig tényleg szerettem és most is szeretem, amikor súlyt emelek, amikor büszke lehetek magamra, mert fejlődtem. És tényleg úgy gondolom, hogy a konditerem egy nagyon jó és hasznos dolog…

De a legnagyobb, legfontosabb igazságot nem a konditeremben tanultam meg. Azt a jóga hozta el nekem. Tulajdonképpen Rachel Brathen írta le nagyon jól a könyvében. Nem szó szerint idézem, de az volt a lényege: ne azért változtass magadon, mert nem vagy elégedett önmagaddal. Mint mindent, ezt is szeretetből kell. A tested, magad iránti szeretetből. Azért változtass magadon, mert tudod, hogy a testednek jót fog tenni, egészségesebb lesz. Fogadd el önmagad, ne mások testéhez mérd magad, ne hagyd, hogy a média vagy bármi azt mondja az elmédnek, hogy hogyan kellene kinézned. Ha változni akarsz, változz ebben, változz a gondolatban és szeresd magad, ne akarj más lenni, mert pontosan úgy vagy jó ahogy vagy!

Ezt a konditeremben még nem tudtam, ezért volt lelkifurdalásom a kihagyott edzések után. Jobb, tökéletesebb testet akartam, és ez néha annyira elhatalmasodott rajtam, hogy elfelejtettem élvezni magát a sportot, a pillanatot, a testem nagyszerűségét, amiért nagyon sok mindenre képes.

A kondi ki is került az életemből, akkor elég nehezen barátkoztam meg vele, de ma már tudom, hogy a lelkem pontosan tudta, hogy abban az élethelyzetben nem arra van szüksége… Ha nem marad el az edzés az életemből, akkor sosem kezdek el napi szinten jógázni.

És meg is érkeztünk a lényeghez. A jóga egy nagyon nehéz időszakban talált meg. Képtelen voltam lecsillapítani az elmémet, kikapcsolni… Az egyetem utolsó féléve volt, szakdolgozat, terepgyakorlat, egy szerelmi-baráti kapcsolat elvesztése, gyász... A szabadidőmet sem azzal töltöttem, hogy a barátaimmal találkozzam vagy sportoljak, időt szánjak magamra.

Egy nap a záróvizsgámra készülve arra gondoltam, hogy mindig is ki akartam próbálni a jógát. Amint ez a gondolat befészkelte magát a fejembe, nem tudtam kiverni. Addig nyaggatott, amíg be nem írtam a youtube keresőjébe és meg nem találtam a „Szokj rá a jógára” sorozatot. Ez a program 25 videóból áll, ami az alapoktól kezdi el az ászanák tanítását. És én beleszerettem. Nem volt többé megállás. Olvasni kezdtem, könyveket kölcsönöztem, vettem, egy hónap után már be is szereztem a saját matracom…

Szóval ez az első bejegyzésem, így találtam rá a jógára. Azóta is szerelmese vagyok és próbálom beépíteni a mindennapjaimba. Ezeket a tapasztalatokat fogom veletek megosztani, szeretettel várlak titeket. :)