Mikor hétfő reggel felébredek és összpontosítani próbálok, de úgy érzem magam, mint akit agyon vertek, tudom hogy valami nem stimmel. Mert egész héten hajtottam és nem figyeltem magamra igazán, csak ímmel-ámmal… És mikor hétfő reggel fülledt az idő, a bölcsességfog is bedurran, lüktet, enni sem tudsz, és ettől csak feszültebb leszel…

Így az út elején nehéz arra emlékeztetni magam, hogy csak lélegezzem. Egész nap nem jutott eszembe, hogy lassítsak és figyeljek, mert ha megállok, talán szétesem.

De mikor másnak azt tanácsolom, hogy csak lélegezzen, akkor rájövök, hogy talán nekem is ezt kéne tennem… És mikor eljön az este, akkor leülök megírni egy bejegyzést miközben az illóolajom isteni illatot teremt a szobámban, akkor ráébredek, hogy mikor nem jógáztam úgy feküdtem, volna le, hogy mennyire pocsék napom volt. És most úgy fekszem le, hogy nem volt a kedvenc napom, de felsorolom a pozitív dolgokat és boldog vagyok, hogy aludhatok és holnap egy új, jobb nappal kezdhetek…

Leülök és lélegzem. Lélegzem és jelen vagyok a világban, az életemben…

Csak lélegzem.