Szép jó reggelt Mindenkinek!

A mai nap egy csodás nap! Ülök a konyhapultnál, iszogatom a reggeli (koffeinmentes!!) kávémat és nézem, ahogy a függönyt megfesti a nap. A cicám ott ül a kis házában és nézi, ahogy a galambok az úton mászkálnak. Reggel óta meditációs zene megy, olyan nyugodt a lelkem, amilyen nagyon régen volt...

Persze nem azt szeretném, ha ez a blog arról szólna, hogy velem minden szuper... Egyáltalán nem, nagyon nehéz és fárasztó két hét áll mögöttem. Többször szembesültem azzal, hogy elvesztettem a lelkesedésem a munkám iránt, ami teljesen kiborított, de próbáltam észben tartani, hogy ez csak abból fakadt, hogy nagyon le voltam terhelve és nem abból, hogy nem szeretem. 

Tudjátok mit csináltam minden este?

Meditáltam. 

Az a helyzet, hogy már nagyon régóta nem volt ez a dolog mindennapos az életemben, sokszor hajnali kettőig bámultam  a TV-t, aztán puff, le a villany, aludjunk... Kitalálhatjátok, hogy nem sokat aludtam ilyenkor. Az, hogy egy sorozatot néztem kikapcsolt, viszont nem dolgoztam fel a velem történt napi dolgokat, érzéseket, ami természetesen a villanyoltás után talált meg. Így a harminc napos kávé/koffeinmentes kihívás után úgy éreztem, hogy talán megcsinálhatnám ezt a meditációval is. És ezt is tettem.

Hogyan csinálom? Miket tapasztaltam? 

Lehetséges, hogy nem minden este volt szakszerű meditáció, ha abból indulunk ki, hogy egy helyben ülök, a kezem a lábamon és csukott szemmel elmerülök magamban. De sokféle meditáció létezik, én is többféleképpen csináltam.

1. Meleg fürdő

 Imádok fürdeni. Szerencsére nagy kádam van és imádom teleengedni, habos vizet csinálni és fürdősót tenni bele... Néha még a párologtatóm is beviszem, hogy még jobb hangulatot teremtsek, attól függ mire van szükségem. Ilyenkor előfordul, hogy olvasok egy kicsit ráhangolódásnak, ez most többször megesett mert kölcsönkaptam az "Ízek, imák, szerelmek" c. könyvet. Miután úgy érzem, hogy eleget olvastam, leteszem a könyvet és hallgatom csendben a meditációs zenét, vagy éppen a kedvenc zenéimet, ami éppen jólesik. Csak fekszem a habokban és figyelem a testemben áradó érzéseket. Megfigyelem, hogy a víz milyen érzést vált a bőrömön és ez hogyan halad befelé a testembe. Figyelem a légzésem, a zenét... próbálom a zenét a legapróbb részletig hallani. Igazán megnyugtató. Ha pedig közben a problémáim bekúsznak a tudatomba, akkor ez esetben hagyom, persze csak akkor, ha tudok nyugalommal gondolni rájuk. Miért? Mert amikor elég nyugodt vagyok, akkor találok megoldást a gondokra, vagy éppen egy nagy levegővétellel, tiszta fejjel el tudom engedni azt, amin felesleges is gondolkodni. Amikor viszont újra befeszülök, és az egész fürdő felesleges volt, akkor tudatosan távol tartom magam ezektől a gondolatoktól és akkor térek vissza rájuk, ha békés vagyok. Ha úgy érzem végeztem, akkor kihúzom a dugót és ugyanúgy fekszem tovább. Hagyom, hogy a víz eltűnjön rólam, ezzel kicsit olyan mintha visszalépnék a valóságba. Ahoy fogy el a víz, a testem újra fokozatosan elnehezül, számomra ez jelképezi a visszatérést. 

2. Ima

Nos, sosem tartottam magam Kereszténynek. Meg vagyok ugyan keresztelve, de mégsem érzem ezt. Számomra Isten lehet az univerzum, egy nagyobb erő, lehet egy szakállas férfi... Isten szerintem mindenhol ott van, ő maga az élet, a szeretet.
De nem a vallásról szeretnék most írni, senkit sem szeretnék véletlenül megbántani, csak fontosnak tartom elmondani, hogy érthető legyen, amiről írni szeretnék. 
A második módszerem tehát az ima. Leterítem a matracom reggel, vagy este - vagy reggel is és este is. Ha van kedvem, akkor minimum egy tíz percet jógázom, lassan, óvatosan megnyújtom a testem (reggel különösen jót tesz a testemnek, este pedig segít az elalvásban). Amikor végeztem, a szokásos savászanában történő relaxáció helyett és térdelőülésben helyezkedem el, lehunyom a szemem. Először az ölemben nyugtatom a kezem, lélegzem és megkeresem a szeretettel teli énem. Ha nem megy, imám első kérése, hogy segítsen megtalálni...
Ha felkészültem imatartásban erősen arra gondolok, amit szeretnék... szeretném és nem pedig akarom. Előfordult, hogy akár elmormolom, vagy hangosan is kimondom. Csak kérem.
Tudjátok ez miért jó? 
Engem azonnal megnyugtat. Ahogy azt érzem, hogy rajtam kívül más is tud a vágyaimról, elhiszem, hogy sikerülni fog. Akár egy titkos szövetség, ahol a védőangyalaimnak elmondom, hogy mit szeretnék. Néha ez a dolog kézzelfoghatóbbá teszi a gondolatot, hogy nem vagyunk egyedül. Emlékszem, az első imám inkább könyörgés volt, kétségbeesetten, elveszetten... Édesapám halála után könyörögtem, hogy kapjam vissza a lelkem, azt akit még lehet szeretni. Válasz? Itt vagyok és megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve elkezdtem jógázni, meditálni és járni ezen az úton. Itt vagyok és sosem éreztem magam szerethetőbbnek, sosem éreztem, hogy ennyit tudok adni a világnak, mint most. És hiszem, hogy az a megmagyarázhatatlan ötlet a tudatalattim volt... de nevezhetjük őrangyalnak vagy akár Istennek is. Hiszen, ahogy mondtam, szerintem Isten mindenhol ott van, így bennünk is. Csak meg kell találnunk. 

3. Mála

A harmadik variációmat is szoktam többféleképpen csinálni. Ebben az esetben párnára ülök törökülésben, kiegyenesítem a hátam és a lábamon pihentetem a kezem. Ez az a póz, amit mindenki elképzel, ha meghallja, hogy meditáció. 
Nos, ezt a módszert általában az ágyban végzem, közvetlen lefekvés előtt. (Ritkán a jógamatracomon.) A párologtatómba csepegtetek olyan olajat, amit éppen "kívánok", gyertyát gyújtok, leoltom a villanyt és lélegzem. 
Ez az alap helyzet. Ezt szoktam variálni úgy, hogy nagyon halkan meditációs zenét teszek be, vagy valamelyik kristályomat fogom közben. 
A napokban végre vettem Málat is, amivel most mantrákat is tudok számolni, így egy újabb módszer. 
Tegnap este használtam először és elmondhatatlan élmény volt... Először csak a nyakamban volt, ráhangolódtam, kitaláltam, hogy mi legyen a mantrám szövege. Levettem a nyakamból és a légzésem ritmusára elmondtam. Mire a 108. szem végére értem kellemesen, bizsergetően szédültem. Olyan érzés volt, mint mikor boldog kimerülésben álomba zuhansz... 
Visszaakasztottam a nyakamba, még pár percig lélegeztem, majd lefeküdtem aludni. Nyugodt és békés voltam. Az egész lakás nyugodt és békés volt a kisugárzásomtól. 

Ezek természetesen a nekem bevált módszerek. Ha gondolod, próbáld ki te is, viszont fontos, hogy figyelj magadra. Tudd, hogy mi a jó neked, mi nyugtat meg téged. Ha valami kellemetlen, azt ne erőltesd. Idővel megtalálod a te módszered, ha még nem tetted. Én több, mint fél éve meditálok és hálát adok, hogy megfogadtam, hogy türelmes leszek magammal. A tegnap este volt az első alkalom, hogy húsz percnél tovább meditáltam úgy, hogy végig összpontosítottam és nem kalandoztam el úgy, hogy ne tudjam megállítani a gondolataim. 
Erről jut eszembe... Semmi baj, ha néha elkalandozol. A lényege a meditációnak, hogy megtanuld uralni a gondolataidat, nem pedig elnyomni erőszakkal. Ha elkalandozol, lágyan, szeretettel vezesd vissza a gondolataidat.

Zárásnak pedig pár zene, ami nekem segít az ellazulásban. Legyen szép napotok!