Sosem voltam az a nagy sminkelő, de egy ideje szinte teljesen leszoktam róla. Mindig idegennek, kellemetlennek éreztem az alapozókat, olyan volt, mintha koszos lenne az arcom. Ezért nagyon ritkán használtam, többnyire akkor, mikor nem volt elég önbizalmam és el akartam takarni magam. 

Elég érzékeny a bőröm és kamasz korom óta gyötörnek a pattanások. Ezt kiskamaszként igazi traumaként éltem meg, sosem tartottam magam szépnek emiatt... A mai napig nyomot hagyot bennem a tudat, hogy az én bőrőmmel lehetetlen szépnek lenni... Szerencsére már nem így gondolom, de kilengéseim vannak.

De egy szó mint száz, oda szeretnék kilyukadni,hogy egy ideje a "néha-néha alapozom" sminkelésről is leszoktam, csak korrektorozom. Már többször eljátszottam a gondolattal, hogy keresek olyan temékeket, amik természetes alapanyagból készültek, hátha azok közelebb állnak a lelkemhez, illetve a természetes arctisztítók jobban használnak, mint mások. 

Pár napja egy ismerősöm mutatta a Manna oldalát, és azonnal kedvet kaptam. Ráébredtem, hogy több ismerősöm is használt már és csodákat művelt velük. Persze,hogy én is kíváncsi lettem... 

Vasárnap meg is csináltam egy tesztet, utána is néztem milyen termékek valók az én arcomra, és rendeltem is. A csomagom ma érkezett meg, és nagyon izgatott vagyok miatta. 

Hogy miért gondolom, hogy erről egy jógás blogon érdemes írni? Én személy szerint ezt egy következő lépésként élem meg, egy belső hangnak. Olyan változás ez, mint a tápanyagban gazdag ételek utáni vágy... Vágyom a természetes dolgokra és szerintem ezt a jógának köszönhetem, hiszen egyre jobban figyelek befelé, egyre inkább hallom magam és kezdek visszatalálni azokhoz a dolgokhoz, amit szerintem a lelkünk tud, csak vagy a születésnél felejtel, vagy késöbb, ahogy a környezet "beszennyez" minket.